Klau szüléstörténete 2019.08.31.

Egy nagyon kedves kismama jógásomtól kaptam örömhírt és engedélyt a fényképes megosztásra. Klau már a második babájával jött vissza hozzám kismama jógára. Nagyon örültem a viszontlátásnak, és most a beszámolójának is. A kép pedig mindent elmond: árad belőle a béke és a csend. Nagyon szép szülés, köszönjük szépen a beszámolót, sok boldogságot kívánunk, és gyönyörűek vagytok! :)

"Szia Éva!

Tartozom Neked a beszámolómmal a szülésünkről. Mostanra jutottam el odáig, hogy legyen időm írni, eddig a két gyerek minden időnket lekötötte, de most már sikerült összeszoknunk mind a 4ünknek, és a Rebeka is beszokott az óvodába a héten.
Kalandos utunk volt a szülésig, de újabb nagyszerű élménnyel gazdagodtunk és sikerült elérnem a kitűzött célomat is, nem kaptam oxitocint! ?? másodjára tényleg még könnyebb és gyorsabb szülésünk volt, pedig már az elsőt is nagyon jónak és gyorsnak éltük meg. De kezdjük az elején.
Augusztus 4-ére voltunk kiírva és nagyon reménykedtem, hogy vagy aznap, vagy hamarabb elindulhatunk, át is mentünk a hétvégére édesanyámékhoz, hogy onnan tudjunk indulni a kórházba és senkit ne kelljen felzargatni az éjszaka közepén. Szombaton késő este el is kezdődtek a fájásaim, hasonló gyenge intenzitással, mint Rebekánál első alkalommal, így úgy döntöttünk, hogy időpont van, fájások vannak, nálunk a családban egyik nőnek sem folyik el a magzatvize, így arra nem is számítottam, hát induljunk a kórházba, mivel pár órája már kitartanak a fájások. Be is mentünk, megvizsgáltak, a ctg alatt már ritkultak a fájásaim, így az orvos javaslatára hazamentünk éjszaka, reggelig kitartottak a jóslók sajnos, így nem volt túl kellemes éjszakám, de a szülés nem indult el.
Az utolsó napokat már rettentően rosszul viseltem sajnos, kényelmetlen volt, mindenem fájt, a méhlepény is kezdett érni, a gyerek egyre lejjebb került, a méhszájam pedig 2 cmnyi volt, így abban maradtunk az orvosommal, hogy 8-án reggel jelentkezünk a kórházban és burkot repesztenek, hogy megindítsuk a szülést.
Augusztus 7-én éjszaka fél 12-kor erős fájásokra ébredtem, de elég szkeptikusan fogadtuk a korábbiakból kiindulva. Aztán a fájások erősödtek és sűrűsödtek, ezért hajnali fél 2 előtt nem sokkal hívtuk a szüleimet, hogy jöjjenek át vigyázni a Rebura, mi pedig megyünk a kórházba Ottóval. 2 környékén értünk be már 3 perces fájásokkal, így nem sokkal utána szülőszobára is kerültünk. 3 előtt kicsivel burkot is repesztettek, mivel eltűnt a méhszáj és ezután rögtön, mintha megörült volna a szabadjelzésnek, az én drága kisfiam el is indult kifelé, és 3:22-kor már kint is volt. Fénysebességgel jött, az utolsó tolófájást már meg sem várta, csak kimászott. Tényleg 4 óra alatt lefutott az egész, ahogyan tippeltük előzetesen. Fantasztikus élmény volt. Mindössze a régi hegek repedtek fel egy helyen, így minimális hüvelysebbel távozhattam, és már 3 hét után teljesen jól vagyok. Két órát töltöttünk a szülőszobán teljes mámorban hármasban.
Nagyon erős a fiúcska, higgadt és mindenre figyel. Alig várom, hogy jöhessünk jógázni, rettentően fog neki is tetszeni.

Sok puszi
Klau"



Kövess minket a Facebook-on!